Biztonság? Mi az? Mitől van egy ember biztonságban? Attól, hogy munkája van? Nincs olyan, hogy biztos állás. Attól, hogy pénze van? Elértéktelenedhet egyetlen nap alatt. Attól, hogy másokra támaszkodhat? Azok a mások is halandó, esendő emberek. Attól, hogy elismerik, neve van? A másoktól kapott elismerés ingatag.
Az életben minden ideiglenes. Maga az élet is ideiglenes. Borzasztóan hangzik, igaz? Akkor most két dolgot tehetünk. Kétségbeesetten összeroskadunk, vagy megbarátkozunk a gondolattal, hogy az életben minden ideiglenes, még maga az élet is ideiglenes. Szeretnénk tudni, hogy van mibe kapaszkodni? Megoldható. De arról a kapaszkodóról előbb-utóbb kiderül, hogy illúzió. Aki biztonságról beszél, és a jövőd biztosításáról, az valamit el akar adni. A saját jelenét akarja biztosítani, nem a jövődet. Bárki, aki azt mondja, vannak biztos dolgok, hogy a biztonságot meg lehet vásárolni, az hazudik, a zsebedben turkál. Akkor nem kellene mégis megbarátkozni azzal a gondolattal, elfogadni, hogy minden ideiglenes? Mert minden az. És az baj? Miért baj?
Vannak lépések, amiket szeretnénk meglépni, de valamitől függővé tesszük. Halogatjuk, mert nem teljesülnek a feltételek. Végül mindig valami hibázik, így soha nem tesszük meg azt a lépést. Mert biztosítékokat akarunk. Mért akarunk biztosítékot? Mert nem bízunk. Mert félünk.
Jó példa a gyerekvállalás. Sokan mondják, akarok gyereket, de az olyan sokba kerülne. Majd ha lesz olyan lakásom, ha lesz elég pénzem, majd ha lesz olyan partnerem. Előre szólok, a gyerekvállalásra soha nem jön el az ideális időpont, nem lesznek együtt a feltételek. Ez egy olyan dolog, amibe bele kell vágni, és bízni, hogy menni fog. A gyerek egy hosszú távú projekt, na nehogy már garanciát várj húsz évre előre! Tudom, szeretnéd a gyerekednek megvenni azt, amire úgy gondolod szüksége van. Biztos, hogy a gyerekednek van szüksége arra, amit meg akarsz neki vásárolni, és nem azoknak, akik annak a sok kacatnak előállításából, forgalmazásából és reklámozásából élnek? Tudom, azt szeretnéd, hogy a gyerekednek könnyű élete legyen. Aztán mért gondolod, hogy bármitől meg tudod majd kímélni? Mért gondolod, hogy igényt tart arra, hogy kíméld? Amire szüksége van a gyereknek az a nevetés, és arra, hogy figyelj rá. Kell ehhez pénz? Kell ehhez valami külső feltétel? A figyelmet semmilyen drága kacattal nem tudod pótolni. Tudnál már most együtt nevetni a gyerekeddel? Tudnál már most figyelni rá? Akkor mikor is jön el az ideális alkalom?
Faluhelyen úgy tartják, akinek az Isten báránykát adott, annak legelőt is ad. A közmondásaink is hasonlóan vélekednek: bátraké a szerencse. Segíts magadon az Isten is megsegít! Gyáva népnek nincs hazája. A szólások, közmondások sok ezer éves bölcsességeket őriznek, de hajlandóak vagyunk lenézni azokat a túlértékelt tudomány nevében. Ha már tudomány, a közgazdaságtan is azt hirdeti, hogy nagy haszonra csak az tehet szert, aki nagyot kockáztat.
Semmi se garantált, csak az, hogy aki kockáztatni nem mer, annak unalmas élete lesz. Akkor tehát bátorság, kell néha egy-egy őrült döntés!
