Kinek ne lenne már elege a szürke téli napokból. Stresszes világunkban egyre nehezebben viseljük a fény hiányát. Rossz kedvünk van, depressziós feszült hangulat uralkodik el rajtunk.
Farsang, pánko, kürtös kalács, törökbúza.
Talán éppen ezért, az őseink erre az időszakra, a farsangi népszokásokat igyekeztek fenntartani. Generációkon keresztül épült be a tudatunkba és az életünk részévé vált a mókás, mulatságos, időtöltés. Igaz akkor még volt úgymond közösségi élet. A családok nem kényszerültek szét szakadni. Nem igazán befolyásolták őket a külső tényezők.
Egészséges kapcsolatban éltek egymással nem ritkán három generáció is együtt lakott. Így bizony nagyon sokat tudtak egymásnak segíteni. Általában vidéki emberek, gazdálkodó földművelő, kézműves, családi vállalkozásokból tartották el és fenn, önmagukat és a család még nem felnőtt tagjait. Mindenki kivette a részét a mindennapi életből szellemi tudása és fizikai erejéhez mérten.Minden generációnak megvolt a maga szerepe. Szinte nélkülözhetetlen, nagyik és dédik a gyermekek nevelésébe játszottak nagy szerepet.
A bölcsességüket úgy adták át nekünk a szeretet nyelvén, hogy egészséges felnőtt emberként magabiztos egyénekké váljunk. Megtanították nekünk a felelősséggel tartozás eszméjét. Ez volt minden közösség alapköve. A másik emberért élni és felőle, felelősség tudattal gondolkodni.
Na ez volt az én gyerekkorom…
Most kicsit vissza is ugrok az időbe, hogy bemutassam miről is szolt a “tél űző” időszak, a farsang. Mint minden évszaknak a télnek is meg volt a maga varázsa. Nem igazán unatkozott senki.
Ez volt az az időszak amikor az ember beszorult a földekről az otthon melegébe. Ám az idejét nem a tévé előtt töltötte, sokkal hasznosabb dolgokat talált ki magának.
Elő kerültek a szövő székek, a guzsalyok/ amire a kendert rákötötték és megfonták, ebből készült a vászon / a vászonba hímzett kézi munkák. Aztán az elmaradhatatlan népviseleti ruhák készítése a jellegzetes gyönyg motívumok himzése is erre az időszakra lett betervezve.
A férfiak, bútorokat, konyhai eszközöket faragtak. Elő készítették a tavaszi munkához a szekereiket, karban tartották a szántó -vető eszközeiket. Eközben az asszonyok a belső munkákat végezték. A legfontosabb mindig az éppen eladó sorban lévő leányzó stafírungjának előkészítése volt. Ilyenkor a család apraja és nagyja összejött és úgy mond kalákás fonót tartottak. 2-3 hétig nap mint nap segítettek , a ruhák díszítésében, a bútorok festésében, a tollpárnák tömésében a paplan hímzésében ami éppen sorra került. Aztán amikor a munka befejeződött, nagy dinóm, dánommal megünnepelték. Ez volt a farsangi mulatság.
A mulatságot kitűzték egy adott napra a farsangi időn belül. A hírt szárnyára eresztették a településen, szájhagyomány útján. Az elkövetkező napok voltak a legizgalmasabbak nekünk gyerekeknek.
Mindenki sürgött forgott. Ki mivel tudott hozzájárulni a nagy mulatsághoz. Volt aki a pánkót, kürtős kalácsot sütötte. Abból a lisztből készült amit a mulatságban résztvevők, a család és a barátok összegyűjtötték. Volt aki a török búzát főzte, amit előtte alapos gondossággal, rengeteg idővel addig mostak és dörzsölgettek a ház asszonyai, amíg a héja le nem kopott róla. Aztán hatalmas fazekakba fel rakták a tűzre.
Sült a kolbász és a hurka , szólt a zene , harmonika, citera, és kezdődött a tánc. A szüleink úgy pörgették egymást ,hogy a szemünk, alig bírta követni. Olyan nép dalokat tanultunk meg tőlük ami életünk végéig értékes kincsként őrizgetünk tarsolyunkban. Daloltak a szerelemről, a bánatról, a gyászról, a haragról, az ellenségről, a gyermekekről, a szülőkről, természetről, az Istenről és minden olyan érzelemről ami az ember életét így vagy úgy de befolyásolja.
Ez volt az igazi feloldozás. Megszabadultak a feszültségeiktől, könnyítettek a lelkükön és nem utolsó sorban, nekünk gyermekeknek , kitűnő mintaként adták át a módszereiket, ahogyan a konfliktusaikat kezelték. Igaz akkor még nem értettük egészen, hogy mennyire fontos szerepe lesz a felnött életünkben a népi szokásoknak….
A mulatság csúcspontja a maskarások megjelenése volt. Farsangosoknak nevezték az őseink. Ez egy magasabb szintű pszichológiai tanulmánynak is megfelel a mai ember számára.
Amiről ez a történet szólt azt csak felnött fejjel voltam képes megérteni. Gyermekként ugyanis csak a mókát ismertem fel benne. Rendkívüli szórakozás volt ez nekünk és gyakran utánoztuk a felnőtteket ebben a szerepben.
Szóval, igazán fontos eseménynek számított, a kis falunkon belül, hogy mikor hol, és ki szervez farsangi mulatságot. Kik a szervezők, kik azok akik ott lesznek a mulatságon akiket meghívtak és kik azok akik esetleg valamiféle nézeteltérés okánál fogva nem lehetnek ott.
Ezek amolyan alap szabályként működtek, íratlan formában. Bárki akinek eszébe jutott és kedve is volt hozzá magára ölthette a farsangi öltözékét. Ez általában egy földmíves, vagy öreganyó akár menyasszonyi vagy női -férfi ruha szerep csere, bármi szóba jöhetett ami nem került pénzbe és biztosította a farsangolónak a felismerhetetlenségét. Ez nagyon fontosnak tartották. Ugyanis a lelki feloldozásnak itt is szerepe volt.
Ha egy ellenség jelen volt a mulatságban, akivel már rég el kellett volna rendezni valamit, az bizony ilyenkor alkalomra került. Eljátszhatta bárki az öregapó szerepét, ahogyan a botjára támaszkodó sánta ember szokta. Aztán besántikált a mulatságba . Szó nélkül, hogy még a hangja sem legyen árulkodó jel. Megmustrálta a fiatal lányokat, fiukat , hogy a saját neme titok maradjon. Aztán szépen lassan eljutott ahhoz a személyhez akivel lerendezni valója váratott magára. Akár egy szerelmi ügy akár egy rossz szomszédi viszony jó okot kínált a kiigazításra. Igyekezett úgy viselkedni, hogy a haragosát ne hozza túl kínos helyzetbe. Mindenképp kerülni kellett az agresszív megnyilvánulást. Bármi belefért a mókába ami a játékosság fogalmát nem merítette ki. Az illem etikett szabályait érdemes volt betartani, ha nem szeretett volna lelepleződni . Ugyanis aki emezeket túllépte azt bizony hamar levetkőztette a társaság. Ez nem volt célra vezető, nem hozta meg a megfelelő gyümölcsöt. A szabályokat betartva alkalom nyílt az ellenséget kicsit megdorgálni, vagy a bottal néhány nem túl fájdalmas ütést rámérni. A háttérben mindeközben zajlott a mulatság és nem ritkán úgy megtáncoltatták a farsangolókat, hogy azok hanyatt homlok menekültek a mulatozok elől.
Minden farsangoló hozott magával kis edénykét amibe a főtt kukorica és a pánko került elvitelre.
Mókásabbnál mókásabb jelenetek zajlottak egy egy ilyen estén, éjszakán keresztül. Talán a legmeghatóbb rész az volt, amikor egy egy tiltott szerelmes pár ily módon ölelhette magához a másikat. Ilyenkor egy tánc erejéig a szerelem szabadon szárnyalhatott. Általában , a kedves biztos volt a felől kivel is van dolga.
Minden hétre jutott egy -egy ilyen alkalom, a farsang ideje alatt. Hol itt hol ott zengett a muzsika, mulatott a jó nép és élt ép lélekben, egészséges testben. Milyen kár, hogy a nagy világi élet szét szaggatta, feledésbe kényszerítette ezeket a lélek gyógyító nép szokásokat.
